Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Maschil. Of Asaph. Give ear, O my people, to my law; let your ears be bent down to the words of my mouth.
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Opening my mouth I will give out a story, even the dark sayings of old times;
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Which have come to our hearing and our knowledge, as they were given to us by our fathers.
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
We will not keep them secret from our children; we will make clear to the coming generation the praises of the Lord and his strength, and the great works of wonder which he has done.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
He put up a witness in Jacob, and made a law in Israel; which he gave to our fathers so that they might give knowledge of them to their children;
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
So that the generation to come might have knowledge of them, even the children of the future, who would give word of them to their children;
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
So that they might put their hope in God, and not let God's works go out of their minds, but keep his laws;
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
And not be like their fathers, a stiff-necked and uncontrolled generation; a generation whose heart was hard, whose spirit was not true to God.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
The children of Ephraim, armed with bows, were turned back on the day of the fight.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
They were not ruled by God's word, and they would not go in the way of his law;
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
They let his works go out of their memory, and the wonders which he had made them see.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
He did great works before the eyes of their fathers, in the land of Egypt, in the fields of Zoan.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
The sea was cut in two so that they might go through; the waters were massed together on this side and on that.
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
In the daytime he was guiding them in the cloud, and all through the night with a light of fire.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
The rocks of the waste land were broken by his power, and he gave them drink as out of the deep waters.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
He made streams come out of the rock; and waters came flowing down like rivers.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
And they went on sinning against him even more, turning away from the Most High in the waste land;
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Testing God in their hearts, requesting meat for their desire.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
They said bitter words against God, saying, Is God able to make ready a table in the waste land?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
See, the rock was cut open by his power, so that the water came rushing out, and overflowing streams; is he able to give us bread? is he able to get meat for his people?
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
So these things came to the Lord's ears, and he was angry; and a fire was lighted against Jacob, and wrath came up against Israel;
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
Because they had no faith in God, and no hope in his salvation.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
And he gave orders to the clouds on high, and the doors of heaven were open;
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
And he sent down manna like rain for their food, and gave them the grain of heaven.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Man took part in the food of strong ones; he sent them meat in full measure.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
He sent an east wind from heaven, driving on the south wind by his power.
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
He sent down meat on them like dust, and feathered birds like the sand of the sea,
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
And he let it come down into their resting-place, round about their tents.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
So they had food and were full; for he gave them their desire;
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
But they were not turned from their desires; and while the food was still in their mouths,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
The wrath of God came on them, and put to death the fattest of them, and put an end to the young men of Israel.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
For all this they went on sinning even more, and had no faith in his great wonders.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
So their days were wasted like a breath, and their years in trouble.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
When he sent death on them, then they made search for him; turning to him and looking for him with care;
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
In the memory that God was their Rock, and the Most High God their saviour.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
But their lips were false to him, and their tongues were untrue to him;
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
And their hearts were not right with him, and they did not keep their agreement with him.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
But he, being full of pity, has forgiveness for sin, and does not put an end to man: frequently turning back his wrath, and not being violently angry.
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
So he kept in mind that they were only flesh; a breath which is quickly gone, and will not come again.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
How frequently did they go against him in the waste land, and give him cause for grief in the dry places!
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Again they put God to the test, and gave pain to the Holy One of Israel.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
They did not keep in mind the work of his hand, or the day when he took them from the power of their haters;
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
How he had done his signs in Egypt, and his wonders in the field of Zoan;
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
So that their rivers were turned to blood, and they were not able to get drink from their streams.
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
He sent different sorts of flies among them, poisoning their flesh; and frogs for their destruction.
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
He gave the increase of their fields to worms, the fruits of their industry to the locusts.
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
He sent ice for the destruction of their vines; their trees were damaged by the bitter cold.
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Ice was rained down on their cattle; thunderstorms sent destruction among the flocks.
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
He sent on them the heat of his wrath, his bitter disgust, letting loose evil angels among them.
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
He let his wrath have its way; he did not keep back their soul from death, but gave their life to disease.
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
He gave to destruction all the first sons of Egypt; the first-fruits of their strength in the tents of Ham;
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
But he took his people out like sheep, guiding them in the waste land like a flock.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
He took them on safely so that they had no fear; but their haters were covered by the sea.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
And he was their guide to his holy land, even to the mountain, which his right hand had made his;
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Driving out nations before them, marking out the line of their heritage, and giving the people of Israel their tents for a resting-place.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
But they were bitter against the Most High God, testing him, and not keeping his laws;
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Their hearts were turned back and untrue like their fathers; they were turned to one side like a twisted bow.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
They made him angry with their high places; moving him to wrath with their images.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
When this came to God's ears he was very angry, and gave up Israel completely;
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
So that he went away from the holy place in Shiloh, the tent which he had put among men;
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
And he let his strength be taken prisoner, and gave his glory into the hands of his hater.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
He gave his people up to the sword, and was angry with his heritage.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Their young men were burned in the fire; and their virgins were not praised in the bride-song.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Their priests were put to death by the sword, and their widows made no weeping for them.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Then was the Lord like one awaking from sleep, and like a strong man crying out because of wine.
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
His haters were turned back by his blows and shamed for ever.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
And he put the tent of Joseph on one side, and took not the tribe of Ephraim;
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
But he took the tribe of Judah for himself, and the mountain of Zion, in which he had pleasure.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
And he made his holy place like the high heaven, like the earth which is fixed by him for ever.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
He took David to be his servant, taking him from the place of the flocks;
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
From looking after the sheep which were giving milk, he took him to give food to Jacob his people, and to Israel his heritage.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
So he gave them food with an upright heart, guiding them by the wisdom of his hands.
