Zsoltárok 78

1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Een onderwijzing van Asaf. O mijn volk! neem mijn leer ter oren; neigt ulieder oor tot de redenen mijns monds.

2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Ik zal mijn mond opendoen met spreuken; ik zal verborgenheden overvloediglijk uitstorten, van ouds her;

3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

Die wij gehoord hebben en weten ze, en onze vaders ons verteld hebben.

4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Wij zullen het niet verbergen voor hun kinderen, voor het navolgende geslacht, vertellende de loffelijkheden des HEEREN, en Zijn sterkheid, en Zijn wonderen, die Hij gedaan heeft.

5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Want Hij heeft een getuigenis opgericht in Jakob, en een wet gesteld in Israel; die Hij onzen vaderen geboden heeft, dat zij ze hun kinderen zouden bekend maken;

6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

Opdat het navolgende geslacht die weten zou, de kinderen, die geboren zouden worden; en zouden opstaan, en vertellen ze hun kinderen;

7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

En dat zij hun hoop op God zouden stellen, en Gods daden niet vergeten, maar Zijn geboden bewaren;

8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

En dat zij niet zouden worden gelijk hun vaders, een wederhorig en wederspannig geslacht; een geslacht, dat zijn hart niet richtte, en welks geest niet getrouw was met God.

9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

(De kinderen van Efraim, gewapende boogschutters, keerden om ten dage des strijds.)

10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Zij hielden Gods verbond niet, en weigerden te wandelen in Zijn wet.

11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

En zij vergaten Zijn daden, en Zijn wonderen, die Hij hun had doen zien.

12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Voor hun vaderen had Hij wonder gedaan, in Egypteland, in het veld van Zoan.

13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Hij kliefde de zee, en deed er hen doorgaan; en de wateren deed Hij staan als een hoop.

14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

En Hij leidde hen des daags met een wolk, en den gansen nacht met een licht des vuurs.

15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Hij kliefde de rotsstenen in de woestijn, en drenkte hen overvloedig, als uit afgronden.

16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Want Hij bracht stromen voort uit de steenrots, en deed de wateren afdalen als rivieren.

17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Nog voeren zij wijders voort tegen Hem te zondigen, verbitterende den Allerhoogste in de dorre wildernis.

18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

En zij verzochten God in hun hart, begerende spijs naar hun lust.

19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

En zij spraken tegen God, zij zeiden: Zou God een tafel kunnen toerichten in de woestijn?

20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Ziet, Hij heeft den rotssteen geslagen, dat er wateren uitvloeiden, en beken overvloediglijk uitbraken, zou Hij ook brood kunnen geven? Zou Hij Zijn volke vlees toebereiden?

21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Daarom hoorde de HEERE, en werd verbolgen; en een vuur werd ontstoken tegen Jakob, en toorn ging ook op tegen Israel;

22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Omdat zij in God niet geloofden, en op Zijn heil niet vertrouwden.

23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Daar Hij den wolken van boven gebood, en de deuren des hemels opende;

24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

En regende op hen het Man om te eten, en gaf hun hemels koren.

25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Een iegelijk at het brood der Machtigen; Hij zond hun teerkost tot verzadiging.

26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Hij dreef den oostenwind voort in den hemel, en voerde den zuidenwind aan door Zijn sterkte;

27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

En regende op hen vlees als stof, en gevleugeld gevogelte als zand der zeeen;

28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

En deed het vallen in het midden zijns legers, rondom zijn woningen.

29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Toen aten zij, en werden zeer zat; zodat Hij hun hun lust toebracht.

30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Zij waren nog niet vervreemd van hun lust; hun spijs was nog in hun mond,

31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Als Gods toorn tegen hen opging, dat Hij van hun vetsten doodde, en de uitgelezenen van Israel nedervelde.

32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Boven dit alles zondigden zij nog, en geloofden niet, door Zijn wonderen.

33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Dies deed Hij hun dagen vergaan in ijdelheid, en hun jaren in verschrikking.

34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Als Hij hen doodde, zo vraagden zij naar Hem, en keerden weder, en zochten God vroeg;

35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

En gedachten, dat God hun Rotssteen was, en God, de Allerhoogste, hun Verlosser.

36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

En zij vleiden Hem met hun mond, en logen Hem met hun tong.

37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Want hun hart was niet recht met Hem, en zij waren niet getrouw in Zijn verbond.

38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Doch Hij, barmhartig zijnde, verzoende de ongerechtigheid, en verdierf hen niet; maar wendde dikwijls Zijn toorn af, en wekte Zijn ganse grimmigheid niet op.

39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

En Hij dacht, dat zij vlees waren, een wind, die henengaat en niet wederkeert.

40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

Hocc e dikwijls verbitterden zij Hem in de woestijn, deden Hem smart aan in de wildernis!

41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Want zij kwamen alweder, en verzochten God, en stelden den Heilige Israels een perk.

42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

Zij dachten niet aan Zijn hand, aan den dag, toen Hij hen van den wederpartijder verloste;

43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

Hoe Hij Zijn tekenen stelde in Egypte, en Zijn wonderheden in het veld van Zoan;

44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

En hun vloeden in bloed veranderde, en hun stromen, opdat zij niet zouden drinken.

45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

Hij zond een vermenging van ongedierte onder hen, dat hen verteerde, en vorsen, die hen verdierven.

46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

En Hij gaf hun gewas den kruidworm, en hun arbeid den sprinkhaan.

47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Hij doodde hun wijnstok door den hagel, en hun wilde vijgebomen door vurigen hagelsteen.

48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Ook gaf Hij hun vee den hagel over, en hun beesten aan de vurige kolen.

49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Hij zond onder hen de hittigheid Zijns toorns, verbolgenheid, en verstoordheid, en benauwdheid, met uitzending der boden van veel kwaads.

50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Hij woog een pad voor Zijn toorn; Hij onttrok hun ziel niet van den dood; en hun gedierte gaf Hij aan de pestilentie over.

51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

En Hij sloeg al het eerstgeborene in Egypte, het beginsel der krachten in de tenten van Cham.

52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

En Hij voerde Zijn volk als schapen, en leidde hen, als een kudde, in de woestijn.

53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Ja, Hij leidde hen zeker, zodat zij niet vreesden; want de zee had hun vijanden overdekt.

54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

En Hij bracht hen tot de landpale Zijner heiligheid, tot dezen berg, dien Zijn rechterhand verkregen heeft.

55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

En Hij verdreef voor hun aangezicht de heidenen, en deed hen vallen in het snoer hunner erfenis, en deed de stammen Israels in hun tenten wonen.

56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Maar zij verzochten en verbitterden God, den Allerhoogste, en onderhielden Zijn getuigenissen niet.

57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

En zij weken terug, en handelden trouwelooslijk, gelijk hun vaders; zij zijn omgekeerd, als een bedriegelijke boog.

58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

En zij verwekten Hem tot toorn door hun hoogten, en verwekten Hem tot ijver door hun gesneden beelden.

59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

God hoorde het en werd verbolgen, en versmaadde Israel zeer.

60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Dies verliet Hij den tabernakel te Silo, de tent, die Hij tot een woning gesteld had onder de mensen.

61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

En Hij gaf Zijn sterkte in de gevangenis, en Zijn heerlijkheid in de hand des wederpartijders.

62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

En Hij leverde Zijn volk over ten zwaarde, en werd verbolgen tegen Zijn erfenis.

63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Het vuur verteerde hun jongelingen, en hun jonge dochters werden niet geprezen.

64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Hun priesters vielen door het zwaard, en hun weduwen weenden niet.

65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Toen ontwaakte de Heere, als een slapende, als een held, die juicht van den wijn.

66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

En Hij sloeg Zijn wederpartijders aan het achterste; Hij deed hun eeuwige smaadheid aan.

67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Doch Hij verwierp de tent van Jozef, en den stam van Efraim verkoos Hij niet.

68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Maar Hij verkoos den stam van Juda, den berg Sion, dien Hij liefhad.

69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

En Hij bouwde Zijn heiligdom als hoogten, als de aarde, die Hij gegrond heeft in eeuwigheid.

70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

En Hij verkoos Zijn knecht David, en nam hem van de schaapskooien;

71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

Van achter de zogende schapen deed Hij hem komen, om te weiden Jakob, Zijn volk, en Israel, Zijn erfenis.

72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

Ook heeft hij hen geweid naar de oprechtheid zijns harten, en heeft hen geleid met een zeer verstandig beleid zijner handen.