Zsoltárok 78

1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Mit Folk! vend dine Øren til min Lære, bøjer eders Øren til min Munds Tale!

2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Jeg vil oplade min Mund med Ordsprog, jeg vil udgyde mørke Taler fra fordums Tid,

3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

dem, som vi have hørt og vide, og vore Fædre have fortalt os.

4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Dette ville vi ikke dølge for deres Børn, for den Slægt, som kommer herefter, men forkynde Herrens megen Pris og hans Styrke og hans underfulde Gerninger, som han har gjort.

5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Han oprettede et Vidnesbyrd i Jakob og satte en Lov i Israel, i hvilken han bød vore Fædre at kundgøre dem for deres Børn,

6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

paa det den Slægt, som kom herefter, de Børn, som skulde fødes, kunde vide det, at de kunde staa op og fortælle det for deres Børn,

7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

og at de maatte sætte deres Haab paa Gud og ikke glemme Guds Gerninger, men bevare hans Bud;

8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

og at de ikke skulde vorde som deres Fædre, en modvillig og genstridig Slægt, en Slægt, som ikke beredte sit Hjerte, og hvis Aand ikke holdt trofast ved Gud.

9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Efraims Børn vare rustede Bueskytter, men svigtede paa Stridens Dag.

10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

De holdt ikke Guds Pagt og vægrede sig ved at vandre i hans Lov.

11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Og de glemte hans Gerninger og hans underfulde Ting, som han havde ladet dem se.

12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

For deres Fædre havde han gjort Undere i Ægyptens Land, paa Zoans Mark.

13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Han adskilte Havet og lod dem gaa igennem og optaarnede Vandet som en Dynge.

14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Og han ledede dem om Dagen ved Skyen og den ganske Nat ved Ildens Lys.

15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Han kløvede Klipper i Ørken og gav dem at drikke som af store Dyb.

16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Og han lod Bække strømme frem af Klippen og lod Vand rinde ned som Floder.

17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Men de bleve endnu ved med at synde imod ham, med at være genstridige imod den Højeste i Ørken.

18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

Og de fristede Gud i deres Hjerte, saa at de begærede Mad for deres Lyst.

19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

Og de talte imod Gud; de sagde: Mon Gud kan berede et Bord i Ørken?

20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Se, han har slaget Klippen, saa at der flød Vand, og Bækkene løb over; mon han og kan give Brød; mon han kan skaffe Kød for sit Folk?

21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Derfor, da Herren hørte det, blev han fortørnet; og en Ild optændtes imod Jakob, og en Vrede opkom imod Israel,

22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

fordi de ikke troede paa Gud og ikke forlode sig paa hans Frelse.

23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Og han bød Skyerne heroventil og oplod Himlenes Døre.

24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

Og han lod Man regne paa dem til at æde og gav dem Himmelkorn.

25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Hver aad de stærkes Brød; han sendte dem Mad til Mættelse.

26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Han lod Østenvejr fare frem under Himmelen og førte Søndenvejr frem ved sin Styrke.

27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Og han lod Kød regne ned over dem som Støv og flyvende Fugle som Havets Sand.

28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Og han lod dem falde midt i sin Lejr, trindt omkring sine Boliger.

29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Og de aade og bleve saare mætte; han tilførte dem det, som de havde faaet Lyst til.

30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

De havde ikke styret deres Lyst, deres Mad var endnu i deres Mund:

31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Da opsteg Guds Vrede imod dem, og han ihjelslog nogle iblandt de kraftigste af dem; og han nedslog de unge Mænd i Israel.

32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Med alt det syndede de endnu og troede ikke paa hans underfulde Gerninger.

33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Derfor lod han deres Dage svinde hen i Forfængelighed og deres Aar i Forskrækkelse.

34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Naar han slog dem ihjel, da søgte de ham, og de vendte om og søgte Gud aarle.

35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Og de kom i Hu, at Gud var deres Klippe, og Gud, den Højeste, deres Genløser.

36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Men de talte slesk for ham med deres Mund og løj for ham med deres Tunger.

37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Men deres Hjerte var ikke fast med ham, og de bleve ikke bestandige i hans Pagt.

38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Dog, han er barmhjertig, han soner Misgerning og fordærver ikke; han vendte sin Vrede mangfoldige Gange bort fra dem og lod ej sin Harme helt bryde frem.

39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Og han kom i Hu, at de vare Kød, et Aandepust, som farer hen og ej kommer tilbage.

40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

Hvor tit vare de genstridige imod ham i Ørken, bedrøvede ham i de øde Steder.

41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Og de fristede Gud paany og mestrede den Hellige i Israel.

42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

De kom ikke hans Haand i Hu paa den Dag, da han udløste dem af Nød;

43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

da han satte sine Tegn i Ægypten og sine Undere paa Zoans Mark;

44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

da han forandrede deres Floder til Blod og deres Strømme, saa at de ikke kunde drikke af dem;

45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

og han sendte alle Haande Utøj paa dem, som aad dem, og Frøer, som voldte dem Fordærvelse;

46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

og han gav Kornormen deres Grøde og Græshoppen deres Arbejde;

47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

han slog deres Vintræer med Hagelen og deres Morbærtræer med Isstykker;

48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

og han overantvordede deres Dyr til Hagelen og deres Kvæg til Lynene;

49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

han sendte sin grumme Vrede paa dem, Harme og Fortørnelse og Angest, en Sending af Ulykkesbud;

50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

han banede Vej for sin Vrede, han sparede ikke deres Sjæl fra Døden, og han overantvordede deres Liv til Pesten;

51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

og han slog alle førstefødte i Ægypten, Kraftens Førstegrøde i Kams Telte;

52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

men sit Folk lod han drage ud som Faareflokken og førte dem i Ørken som Hjorden;

53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

og han ledede dem tryggelig, at de ikke flygtede; men Havet skjulte deres Fjender.

54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Og han førte dem til sin Helligheds Landemærke, til dette Bjerg, som hans højre Haand havde forhvervet;

55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

og han uddrev Hedningerne for deres Ansigt og lod disses Land tilfalde dem som Arvedel; og han lod Israels Stammer bo i deres Telte.

56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Men de fristede Gud, den Højeste, og vare genstridige imod ham og agtede ikke paa hans Vidnesbyrd.

57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Og de vendte sig bort og bleve troløse som deres Fædre, de sloge tilbage som en falsk Bue.

58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Og de opirrede ham ved deres Høje og gjorde ham nidkær ved deres udskaarne Billeder.

59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Der Gud det hørte, da blev han fortørnet, og han foragtede Israel saare.

60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Han forlod Boligen i Silo, det Paulun, som han havde sat til at bo udi iblandt Menneskene.

61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Og han gav sin Magt i Fangenskab og sin Herlighed i Fjendens Haand.

62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Og han overantvordede sit Folk til Sværd og fortørnedes paa sin Arv.

63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Ild fortærede deres unge Mandskab, og deres Jomfruer fik ingen Brudesang.

64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Deres Præster faldt for Sværdet, og deres Enker begræd dem ikke.

65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Da opvaagnede Herren som en sovende, som en Helt, der jubler af Vin.

66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Og han slog sine Fjender tilbage, han gjorde dem en evig Skam.

67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Og han forkastede Josefs Telt og udvalgte ikke Efraims Stamme;

68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

men han udvalgte Judas Stamme, Zions Bjerg, som han elskede.

69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

Og han byggede sin Helligdom lig Højderne, lig Jorden, hvilke han har grundfæstet evindelig.

70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

Og han udvalgte David, sin Tjener, og tog ham fra Faarestierne;

71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

fra Faarene, som gave Die, lod han ham komme at vogte Jakob sit Folk og Israel sin Arv.

72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

Og han vogtede dem efter sit Hjertes Oprigtighed og ledede dem med forstandig Haand.