Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Асафово поучение. Слушайте, люде мои, поучението ми: Приклонете ушите си към думите на устата ми.
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Ще отворя устата си в притча, Ще произнеса гатанки от древността.
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Това, което чухме и научихме, И нашите бащи ни разказаха,
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
Няма да го скрием от чадата им в идното поколение, Но ще повествуваме хвалите на Господа, Неговата сила и чудесните дала, които извърши,
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Защото Той постави свидетелство в Якова, И положи закон в Израиля, За които заповяда в Израиля, За които заповяда на бащите ни Да ги възвестяват чадата си,
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
За да ги знае идното поколение, Децата, които щяха да се родят, - Които да настанат и да ги разказват на своите чада.
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
За да възложат надеждата си на Бога, И да не забравят делата на Бога, Но да пазят Неговите заповеди,
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
И да не станат като бащите си, Упорито и непокорно поколение, Поколение, което не утвърди сърцето си. И чийто дух не биде непоколебим за Бога.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Ефремците, макар въоръжени и запъващи лъкове, Върнаха се назад в деня на боя.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Не опазиха завета на Бога, И в закона Му не склониха да ходят,
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
А забравиха Неговите деяния И чудесните дела, които им показа.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Пред бащите им извърши чудеса В Египетската земя, в полето Танис
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Раздвои морето и ги преведе, И направи водите да стоят като грамада.
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
Води ги денем с облак, И цялата нощ с огнена виделина.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Разцепи канари в пустинята, И ги напои изобилно като от бездни.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
И изведе потоци из канарата, И направи да потекат води като реки.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Но те продължиха да Му съгрешават още И да огорчават Всевишния в безводната страна.
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Със сърцето си изпитаха Бога, Като искаха ястия за лакомството си,
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
И говориха против Бога, казвайки: Може ли Бог да приготви трапеза в пустинята?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Ето, Той удари канарата, та потекоха води и потоци преляха; А може ли и хляб да даде, или да достави месо за людете Си?
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Затова Господ чу и се разгневи, И огън пламна против Якова, А още и гняв обсипа Израиля;
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
Защото не повярваха в Бога, Нито Му уповаваха, че ще ги избави.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
При все това Той заповяда на облаците горе, И отвори небесните врати,
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
Та им наваля манна да ядат И даде им небесно жито.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Всеки ядеше ангелски хляб; Прати им храна до насита.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Подигна източен вятър на небето, И със силата Си докара южния вятър.
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
Наваля върху тях и месо изобилно като прах, И птици крилати много като морския пясък;
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
И направи ги да падат всред стана им, Около жилищата им.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
И тъй, ядоха и се преситиха, Като им даде това, което желаеха.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
А докато още не бяха се отказали от лакомството си, И ястието им бе в устата им,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
Гневът Божий ги обсипа та изби по-тлъстите от тях, И повали отборните на Израиля.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
При всичко това те следваха да съгрешават, И не вярваха поради чудесните Му дела.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Затова Той изнуряваше дните им със суета, И годините им с ужас.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Когато ги умъртвяваше, тогава питаха за Него, Та изново търсеха Бога ревностно;
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
И спомниха, че Бог им беше канара, И всевишният Бог техен изкупител.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Но с устата си Го ласкаеха, И с езика си Го лъжеха;
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
Защото сърцето им не беше право пред Него, Нито бяха верни на завета Му.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Но Той, като многомилостив, прощаваше беззаконието им и не ги погубваше; Да! много пъти въздържаше гнева Си, И не подигаше всичкото Си негодувание;
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
И си спомняше, че бяха плът, Вятър, който прехожда и не се връща.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
Колко пъти Го огорчаваха в пустинята И Го разгневяваха в безводната страна,
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Като изново изпитваха Бога, И предизвикваха Светия Израилев!
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Не си спомнюваха силата на ръката Му В деня, когато ги избави от противника,
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
Как показа в Египет знаменията Си, И чудесата на полето Танис,
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
И превърна вадите им в кръв, И потоците им, та не можаха да пият;
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
Как прати върху тях рояци мухи, които ги изпоядоха, И жаби, които ги изпогубиха,
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
И предаде произведенията им на гъсеници, И трудовете им на скакалци
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Как порази с град лозята им, И със светкавици черниците им,
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
И предаде на град добитъка им, И стадата им на мълнии;
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Как изля върху тях пламенния Си гняв, Негодувание, ярост и неволя, - Нашествие на ангелите на злощастието,
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
Изравни пътя за гнева Си, Но пощади от смърт душата им, Но предаде на мор живота им;
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
Как порази всеки първороден заведе ги като стадо в Египет, Първака на силите им в шатрите на Хама,
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
А людете Си изведе като овци и заведе ги като стадо в пустинята,
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
И води ги безопасно, така щото не се бояха, А неприятелите им - морето ги покри;
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Как ги въведе в светия Си предел. В тая поляна, която десницата Му придоби,
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
И изгони пред тях народите, Та им ги раздели за наследство с въже, И в шатрите им настани Израилевите племена.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Но въпреки това те изпитваха Всевишния Бог и се бунтуваха против Него, И не пазеха наредбите Му,
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Но връщаха се назад, и обхождаха се неверно както бащите им; Измятаха се като неверен лък.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Защото Го разгневиха с високите си места, И с ваяните си идоли Го подбуждаха към ревност.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Чу Бог и възнегодува, И много се погнуси от Израиля,
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Тъй че напусна скинията в Сило, Шатъра, който бе поставил между човеците,
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
И предаде на пленение Силата Си, Славата Си в неприятелска ръка.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
Тоже и людете Си предаде на меч, Като се разгневи на наследстовото Си.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Огън пояде момците им, И девиците им не се възпяваха с венчални песни.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Свещениците им паднаха от нож; И вдовиците им не плакаха.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Тогава се събуди Господ като от сън, Като силен мъж, който ободрен от вино, вика;
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
И, като порази враговете Си, отблъсна ги назад, Та ги предаде на вечно посрамяване.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
При това Той се отказа от Иосифовия шатър, И Ефремовото племе не избра;
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
Но избра Юдовото племе, Хълма Сион, който възлюби.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Съгради светилището Си като небесните възвишения, Като земята, която е утвърдил за винаги.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Избра и слугата Си Давида, И го взе от кошарите на овците;
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
Отподир дойните овци го доведе За да пасе людете Му Якова и наследството Му Израиля.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Така той ги пасеше според незлобието на сърцето си, И ги водеше с изкуството на ръцете си.
