Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
För sångmästaren, till Jedutun; av Asaf; en psalm. Jag vill höja min röst till Gud och ropa; jag vill höja min röst till Gud, för att han må lyssna till mig.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
På min nöds dag söker jag Herren; min hand är utsträckt om natten och förtröttas icke; min själ vill icke låta trösta sig.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
Jag vill tänka på Gud och klaga; jag vill utgjuta mitt bekymmer, ty min ande försmäktar. (Sela)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Mina ögonlock håller du öppna; jag är full av oro och kan icke tala.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Jag tänker på forntidens dagar, på år som längesedan hava gått.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Jag vill om natten komma ihåg mitt strängaspel; i mitt hjärta vill jag utgjuta mitt bekymmer, och min ande skall eftersinna.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Skall då Herren förkasta evinnerligen och ingen nåd mer bevisa?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Är det då ute med hans godhet för beständigt, har hans ord blivit till intet för alla tider?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Har Gud förgätit att vara nådig eller i vrede tillslutit sin barmhärtighet? (Sela)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Jag svarar: Nej, detta är min plågas tid, den Högstes högra hand är ej såsom förr.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Jag vill prisa HERRENS gärningar, ja, jag vill tänka på dina fordomtima under;
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
jag vill begrunda alla dina gärningar och eftersinna dina verk.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Gud, i helighet går din väg; vem är en gud så stor som Gud?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Du är Gud, en Gud som gör under; du har uppenbarat din makt bland folken.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Med väldig arm förlossade du ditt folk, Jakobs och Josefs barn. (Sela)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Vattnen sågo dig, och Gud, vattnen sågo dig och våndades, själva djupen darrade.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Molnen göto ut strömmar av vatten, skyarna läto höra sin röst, och dina pilar foro omkring.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Ditt dunder ljöd i stormvirveln, ljungeldar lyste upp jordens krets, jorden darrade och bävade.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Genom havet gick din väg, din stig genom stora vatten, och dina fotspår fann man icke.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Så förde du ditt folk såsom en hjord genom Moses och Arons hand.
