Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
För sångmästaren, till Jedutun; av Asaf; en psalm.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Jag vill höja min röst till Gud och ropa; jag vill höja min röst till Gud, för att han må lyssna till mig.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
På min nöds dag söker jag Herren; min hand är utsträckt om natten och förtröttas icke; min själ vill icke låta trösta sig.
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Jag vill tänka på Gud och klaga; jag vill utgjuta mitt bekymmer, ty min ande försmäktar. (Sela)
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Mina ögonlock håller du öppna; jag är full av oro och kan icke tala.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Jag tänker på forntidens dagar, på år som längesedan hava gått.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Jag vill om natten komma ihåg mitt strängaspel; i mitt hjärta vill jag utgjuta mitt bekymmer, och min ande skall eftersinna.
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Skall då Herren förkasta evinnerligen och ingen nåd mer bevisa?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Är det då ute med hans godhet för beständigt, har hans ord blivit till intet för alla tider?
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Har Gud förgätit att vara nådig eller i vrede tillslutit sin barmhärtighet? (Sela)
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Jag svarar: Nej, detta är min plågas tid, den Högstes högra hand är ej såsom förr.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Jag vill prisa HERRENS gärningar, ja, jag vill tänka på dina fordomtima under;
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
jag vill begrunda alla dina gärningar och eftersinna dina verk.
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Gud, i helighet går din väg; vem är en gud så stor som Gud?
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Du är Gud, en Gud som gör under; du har uppenbarat din makt bland folken.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Med väldig arm förlossade du ditt folk, Jakobs och Josefs barn. (Sela)
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Vattnen sågo dig, och Gud, vattnen sågo dig och våndades, själva djupen darrade.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Molnen göto ut strömmar av vatten, skyarna läto höra sin röst, och dina pilar foro omkring.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Ditt dunder ljöd i stormvirveln, ljungeldar lyste upp jordens krets, jorden darrade och bävade.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Genom havet gick din väg, din stig genom stora vatten, och dina fotspår fann man icke. Så förde du ditt folk såsom en hjord genom Moses och Arons hand.
