Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
En Psalm Assaphs, för Jeduthun, till att föresjunga. Jag ropar med mine röst till Gud; till Gud ropar jag, och han hörer mig.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Uti mine nöds tid söker jag Herran; min hand är om nattena uträckt, och håller intet upp; ty min själ vill sig icke trösta låta.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
När jag bedröfvad är, så tänker jag uppå Gud; när mitt hjerta i ångest är, så talar jag. (Sela)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Min ögon håller du, att de vaka. Jag är så vanmägtig, att jag icke tala kan.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Jag tänker uppå den gamla tiden, på de förra år.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Jag tänker om nattena på mitt strängaspel, och talar med mino hjerta; min ande ransakar.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Månn då Herren förkasta evinnerliga; och ingen nåd mer bevisa?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Är det så alldeles ute med hans godhet; och hafver tillsägelsen en ända?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Hafver då Gud förgätit att vara nådelig; och tillyckt sina barmhertighet för vredes skull? (Sela)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Men dock sade jag: Dermed qväl jag mig sjelf; den Högstas högra hand kan all ting förvandla.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Derföre tänker jag uppå Herrans gerningar; ja, jag tänker uppå din förra under;
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Och talar om all din verk, och säger om din anslag:
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Gud, din väg är helig; hvar är en så mägtig Gud, såsom du, Gud, äst?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Du äst den Gud, som under gör; du hafver bevisat dina magt ibland folken.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Du hafver förlossat ditt folk väldeliga, Jacobs barn och Josephs. (Sela)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Vattnen sågo dig, Gud, vattnen sågo dig, och ängslades; och djupen stormade.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
De tjocke skyar utgöto vatten; skyarna dundrade, och skotten foro deribland.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Det dundrade i himmelen, ditt ljungande lyste på jordene; jorden rördes och bäfvade deraf.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Din väg var i hafvet, och din stig i stort vatten; och man fann dock intet din fotspår.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Du förde ditt folk, såsom en fårahjord, genom Mose och Aaron.
