Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Estaba clamando a Dios con mi voz; a Dios clamé con mi voz, y él me escuchó.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
En el día de mi aflicción, mi corazón se volvió hacia el Señor: mi mano estaba extendida en la noche sin descanso; mi alma rehusaba ser consolada.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
Mantendré a Dios en la memoria, con sonidos de dolor; mis pensamientos están turbados, y mi espíritu está vencido. (Selah)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Mantienes mis ojos del sueño; Estoy tan preocupado que no llegan las palabras.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Mis pensamientos se remontan a los días del pasado, a los años que ya pasaron.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
El recuerdo de mi canción vuelve a mí en la noche; y meditaba en mi corazón; mi espíritu se preguntaba.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
¿El Señor me apartará para siempre? ¿Ya no será amable?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
¿Su misericordia se ha ido para siempre? tiene su palabra a nada?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
¿Ha olvidado Dios el recuerdo de su compasión? ¿Sus misericordias son cerradas por su ira? (Selah)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Y dije: Es un peso sobre mi espíritu; pero tendré en cuenta los años de la diestra del Altísimo.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Tendré en cuenta las obras de JAH: mantendré el recuerdo de tus maravillas pasadas.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Pensaré en todo tus obras. mientras mi mente repasa tus actos de poder.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Tu camino, oh Dios, es santo: ¿Que dios es tan grande como nuestro Dios?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Tú eres el Dios que hace obras de poder; has hecho clara tu fuerza para las naciones.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Con tu brazo has hecho libre a tu pueblo, los hijos de Jacob y José. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Te vieron las aguas, oh Dios; las aguas te vieron, tenían miedo; incluso el abismo estaba turbado.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Las nubes enviaron agua; los cielos emitían un sonido; y relámpagos por todas partes.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
La voz de tu trueno comenzó a rodar; el mundo estaba ardiendo con la luz de la tormenta; la tierra estaba temblando.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Tu camino estaba en el mar, y tu camino en las grandes aguas; no había conocimiento de tus pasos.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Estabas guiando a tu pueblo como un rebaño, por la mano de Moisés y Aarón.
