Zsoltárok 77

1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

Para el músico jefe. Para Jeduthun. Un salmo de Asaf. ¡Mi grito va a Dios! De hecho, clamo a Dios por ayuda, y que me escuche.

2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

En el día de mi angustia busqué al Señor. Mi mano se extendió en la noche, y no se cansó. Mi alma se negaba a ser consolada.

3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

Me acuerdo de Dios y gimo. Me quejo, y mi espíritu está abrumado. (Selah)

4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Mantienes mis párpados abiertos. Estoy tan preocupado que no puedo hablar.

5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

He considerado los días de antaño, los años de la antigüedad.

6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Recuerdo mi canción en la noche. Considero en mi propio corazón; mi espíritu indaga diligentemente:

7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

“¿Nos rechazará el Señor para siempre? ¿Ya no será favorable?

8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

¿Se ha desvanecido para siempre su amorosa bondad? ¿Falla su promesa por generaciones?

9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

¿Se ha olvidado Dios de ser bondadoso? ¿Acaso ha retenido su compasión por la ira?” (Selah)

10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Entonces pensé: “Voy a apelar a esto: los años de la mano derecha del Altísimo”.

11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Recordaré los hechos de Yah; porque recordaré tus maravillas de antaño.

12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

También meditaré en todo tu trabajo, y considera tus acciones.

13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Tu camino, Dios, está en el santuario. ¿Qué dios es tan grande como Dios?

14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Tú eres el Dios que hace maravillas. Has dado a conocer tu fuerza entre los pueblos.

15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

Has redimido a tu pueblo con tu brazo, los hijos de Jacob y José. (Selah)

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

Las aguas te vieron, Dios. Las aguas te vieron y se retorcieron. Las profundidades también se convulsionaron.

17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Las nubes derramaron agua. Los cielos resonaron con truenos. Sus flechas también parpadearon.

18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

La voz de tu trueno estaba en el torbellino. Los relámpagos iluminaron el mundo. La tierra tembló y se estremeció.

19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

Tu camino fue a través del mar, sus caminos a través de las grandes aguas. Tus pasos no se conocían.

20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

Guías a tu pueblo como un rebaño, por la mano de Moisés y Aarón.