Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Para Jedutún, el director del coro. Un salmo de Asaf. Clamo a Dios pidiendo su ayuda. Sí, incluso a gritos. ¡Si tan solo Dios me oyera!
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Cuando estuve en aflicción oré al Señor. Toda la noche levanté mis manos al cielo en oración a él, pero no pude hallar consuelo alguno.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
Medité en Dios con gemidos; pensé en él pero solo siento desconsuelo. (Selah)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
No me dejas dormir. Estaba tan afligido que no podía ni hablar.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Pienso en los viejos tiempos, que fueron hace tantos años.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Recuerdo los cantos que solía cantar por las noches. Medito entonces y me pregunto:
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
¿Se habrá cansado el Señor de mi para siempre? ¿Volverá nuevamente a agradarse de mi?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
¿Se habrá apagado para siempre su amor inagotable? ¿Se acabaron sus promesas?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
¿Se ha olvidado Dios de su bondad? ¿Habrá cerrado de un portazo las puertas a su compasión? (Selah)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Entonces dije: “Lo que más me duele es que el Señor ya no me trata como antes”.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Recuerdo lo que has hecho, Señor. Recuerdo las maravillas que hiciste hace mucho tiempo.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Meditaré en todo lo que has logrado. Pensaré en tus actos.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Señor, tus caminos son santos. ¿Hay algún dios tan grande como tú?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Tú eres el Dios que hace maravillas. Has revelado tu poder a las naciones.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Con tu fuerza salvaste a tu pueblo, a los descendientes de Jacob y José. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Cuando las aguas te vieron y temblaron. ¡Sí! ¡Temblaron hasta las profundidades!
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Las nubes derramaron lluvia, el trueno retumbó en los cielos y tus relámpagos volaban como flechas.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Tu trueno retumbó desde el torbellino, y los relámpagos iluminaron el mundo. La tierra temblaba y se estremecía.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Tu camino conducía al mar, y pasaba por el mar profundo. Aun así tus huellas eran invisibles.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Guiaste a tu pueblo como un rebaño, pastoreado por Moisés y Aarón.
