Zsoltárok 77

1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

S svojim glasom sem klical k Bogu, celó s svojim glasom k Bogu in mi je prisluhnil.

2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Na dan svoje stiske sem iskal Gospoda. Moja vnetja so se gnojila ponoči in niso odnehala. Moja duša je odklanjala, da bi bila potolažena.

3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

Spomnil sem se Boga in bil vznemirjen. Pritoževal sem se in moj duh je bil nadvladan. (Sela)

4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Moje oči držiš budne. Tako sem vznemirjen, da ne morem govoriti.

5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Preudarjal sem [o] dneh iz davnine, letih starodavnih časov.

6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Spominjam se svoje pesmi ponoči. Posvetujem se s svojim lastnim srcem in moj duh je storil marljivo preiskavo.

7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

›Ali bo Gospod za vedno zavračal ali ne bo več naklonjen?

8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Je njegovo usmiljenje popolnoma odšlo za vedno? Ali njegova obljuba odpove na vékomaj?

9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

Je Bog pozabil biti milostljiv? Ali je v jezi zaprl svoja nežna usmiljenja?‹ (Sela)

10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Rekel sem: »To je moja šibkost, toda spominjal se bom let desnice Najvišjega.«

11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Spominjal se bom Gospodovih del. Zagotovo se bom spominjal tvojih čudežev od davnine.

12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Premišljeval bom tudi o vsem tvojem delu in govoril o tvojih dejanjih.

13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Tvoja pot, oh Bog, je v svetišču. Kdo je tako velik Bog kakor naš Bog?

14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Ti si Bog, ki dela čudeže. Med ljudstvom si oznanil svojo moč.

15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

S svojim laktom si odkupil svoje ljudstvo, Jakobove in Jožefove sinove. (Sela)

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

Vode so te videle, oh Bog, vode so te videle, bile so prestrašene. Tudi globine so bile vznemirjene.

17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Oblaki so izlivali vodo, nebo je pošiljalo zvok, tudi tvoje puščice so šle daleč.

18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Zvok tvojega groma je bil na nebu, bliski so razsvetljevali zemeljski [krog], zemlja je trepetala in se tresla.

19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

Tvoja pot je na morju in tvoja steza v velikih vodah in tvoje stopinje niso znane.

20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

Svoje ljudstvo vodiš kakor trop z Mojzesovo in Aronovo roko.