Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Clamei ao Senhor com a minha voz: a Deus levantei a minha voz, e elle inclinou para mim os ouvidos.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
No dia da minha angustia busquei ao Senhor: a minha mão se estendeu de noite, e não cessava; a minha alma recusava ser consolada.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
Lembrava-me de Deus, e me perturbei: queixava-me, e o meu espirito desfallecia (Selah)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Sustentaste os meus olhos acordados: estou tão perturbado que não posso fallar.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Considerava os dias da antiguidade, os annos dos tempos antigos.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
De noite chamei á lembrança o meu cantico: meditei em meu coração, e o meu espirito esquadrinhou.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Rejeitará o Senhor para sempre e não tornará a ser favoravel?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Cessou para sempre a sua benignidade? acabou-se já a promessa de geração em geração?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Esqueceu-se Deus de ter misericordia? ou encerrou elle as suas misericordias na sua ira? (Selah)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
E eu disse: A minha enfermidade é esta: mas eu me lembrei dos annos da dextra do Altissimo.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Eu me lembrarei das obras do Senhor: certamente que eu me lembrarei das tuas maravilhas da antiguidade.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Meditarei tambem em todas as tuas obras, e fallarei dos teus feitos.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
O teu caminho, ó Deus, está no sanctuario. Quem é Deus tão grande como o nosso Deus?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Tu és o Deus que fazes maravilhas: tu fizeste notoria a tua força entre os povos.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Com o teu braço remiste o teu povo, os filhos de Jacob e de José (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
As aguas te viram, ó Deus, as aguas te viram, e tremeram; os abysmos tambem se abalaram.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
As nuvens lançaram agua, os céus deram um som; as tuas frechas correram d'uma para outra parte.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
A voz do teu trovão estava no céu; os relampagos alumiaram o mundo; a terra se abalou e tremeu.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
O teu caminho é no mar, e as tuas veredas nas grandes aguas, e os teus passos não são conhecidos.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Guiaste o teu povo, como a um rebanho, pela mão de Moysés e d'Aarão.
