Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
in finem pro Idithun psalmus Asaph voce mea ad Dominum clamavi voce mea ad Deum et intendit me
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
in die tribulationis meae Deum exquisivi manibus meis nocte contra eum et non sum deceptus rennuit consolari anima mea
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
memor fui Dei et delectatus sum exercitatus sum et defecit spiritus meus diapsalma
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
anticipaverunt vigilias oculi mei turbatus sum et non sum locutus
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
cogitavi dies antiquos et annos aeternos in mente habui
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
et meditatus sum nocte cum corde meo exercitabar et scobebam spiritum meum
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
numquid in aeternum proiciet Deus et non adponet ut conplacitior sit adhuc
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
aut in finem misericordiam suam abscidet a generatione in generationem
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
aut obliviscetur misereri Deus aut continebit in ira sua misericordias suas diapsalma
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
et dixi nunc coepi haec mutatio dexterae Excelsi
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
memor fui operum Domini quia memor ero ab initio mirabilium tuorum
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
et meditabor in omnibus operibus tuis et in adinventionibus tuis exercebor
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Deus in sancto via tua quis deus magnus sicut Deus noster
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
tu es Deus qui facis mirabilia notam fecisti in populis virtutem tuam
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
redemisti in brachio tuo populum tuum filios Iacob et Ioseph diapsalma
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
viderunt te aquae Deus viderunt te aquae et timuerunt et turbatae sunt abyssi
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
multitudo sonitus aquarum vocem dederunt nubes etenim sagittae tuae transeunt
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
vox tonitrui tui in rota inluxerunt coruscationes tuae orbi terrae commota est et contremuit terra
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
in mari via tua et semitae tuae in aquis multis et vestigia tua non cognoscentur
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
deduxisti sicut oves populum tuum in manu Mosi et Aaron
