< Zsoltárok 77 >
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
In finem, pro Idithun, Psalmus Asaph. Voce mea ad Dominum clamavi: voce mea ad Deum, et intendit mihi.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
In die tribulationis meæ Deum exquisivi, manibus meis nocte contra eum: et non sum deceptus. Renuit consolari anima mea,
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
memor fui Dei, et delectatus sum, et exercitatus sum: et defecit spiritus meus.
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Anticipaverunt vigilias oculi mei: turbatus sum, et non sum locutus.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Cogitavi dies antiquos: et annos æternos in mente habui.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Et meditatus sum nocte cum corde meo, et exercitabar, et scopebam spiritum meum.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Numquid in æternum proiiciet Deus: aut non apponet ut complacitior sit adhuc?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Aut in finem misericordiam suam abscindet, a generatione in generationem?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Aut obliviscetur misereri Deus? aut continebit in ira sua misericordias suas?
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Et dixi nunc cœpi: hæc mutatio dexteræ Excelsi.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Memor fui operum Domini: quia memor ero ab initio mirabilium tuorum,
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Et meditabor in omnibus operibus tuis: et in adinventionibus tuis exercebor.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Deus in sancto via tua: quis Deus magnus sicut Deus noster?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
tu es Deus qui facis mirabilia. Notam fecisti in populis virtutem tuam:
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
redemisti in brachio tuo populum tuum, filios Iacob, et Ioseph.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Viderunt te aquæ Deus, viderunt te aquæ: et timuerunt, et turbatæ sunt abyssi.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Multitudo sonitus aquarum: vocem dederunt nubes. Etenim sagittæ tuæ transeunt:
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
vox tonitrui tui in rota. Illuxerunt coruscationes tuæ orbi terræ: commota est et contremuit terra.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
In mari via tua, et semitæ tuæ in aquis multis: et vestigia tua non cognoscentur.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Deduxisti sicut oves populum tuum, in manu Moysi et Aaron.