Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
In finem, pro Idithun. Psalmus Asaph. [Voce mea ad Dominum clamavi; voce mea ad Deum, et intendit mihi.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
In die tribulationis meæ Deum exquisivi; manibus meis nocte contra eum, et non sum deceptus. Renuit consolari anima mea;
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
memor fui Dei, et delectatus sum, et exercitatus sum, et defecit spiritus meus.
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Anticipaverunt vigilias oculi mei; turbatus sum, et non sum locutus.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Cogitavi dies antiquos, et annos æternos in mente habui.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Et meditatus sum nocte cum corde meo, et exercitabar, et scopebam spiritum meum.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Numquid in æternum projiciet Deus? aut non apponet ut complacitior sit adhuc?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
aut in finem misericordiam suam abscindet, a generatione in generationem?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
aut obliviscetur misereri Deus? aut continebit in ira sua misericordias suas?
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Et dixi: Nunc cœpi; hæc mutatio dexteræ Excelsi.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Memor fui operum Domini, quia memor ero ab initio mirabilium tuorum:
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
et meditabor in omnibus operibus tuis, et in adinventionibus tuis exercebor.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Deus, in sancto via tua: quis deus magnus sicut Deus noster?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Tu es Deus qui facis mirabilia: notam fecisti in populis virtutem tuam.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Redemisti in brachio tuo populum tuum, filios Jacob et Joseph.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Viderunt te aquæ, Deus; viderunt te aquæ, et timuerunt: et turbatæ sunt abyssi.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Multitudo sonitus aquarum; vocem dederunt nubes. Etenim sagittæ tuæ transeunt;
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
vox tonitrui tui in rota. Illuxerunt coruscationes tuæ orbi terræ; commota est, et contremuit terra.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
In mari via tua, et semitæ tuæ in aquis multis, et vestigia tua non cognoscentur.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Deduxisti sicut oves populum tuum, in manu Moysi et Aaron.]
