Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
聖歌隊の指揮者によってエドトンのしらべにしたがってうたわせたアサフの歌 わたしは神にむかい声をあげて叫ぶ。わたしが神にむかって声をあげれば、神はわたしに聞かれる。
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
わたしは悩みの日に主をたずね求め、夜はわが手を伸べてたゆむことなく、わが魂は慰められるのを拒む。
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
わたしは神を思うとき、嘆き悲しみ、深く思うとき、わが魂は衰える。 (セラ)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
あなたはわたしのまぶたをささえて閉じさせず、わたしは物言うこともできないほどに悩む。
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
わたしは昔の日を思い、いにしえの年を思う。
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
わたしは夜、わが心と親しく語り、深く思うてわが魂を探り、言う、
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
「主はとこしえにわれらを捨てられるであろうか。ふたたび、めぐみを施されないであろうか。
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
そのいつくしみはとこしえに絶え、その約束は世々ながくすたれるであろうか。
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
神は恵みを施すことを忘れ、怒りをもってそのあわれみを閉じられたであろうか」と。 (セラ)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
その時わたしは言う、「わたしの悲しみはいと高き者の右の手が変ったことである」と。
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
わたしは主のみわざを思い起す。わたしは、いにしえからのあなたのくすしきみわざを思いいだす。
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
わたしは、あなたのすべてのみわざを思い、あなたの力あるみわざを深く思う。
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
神よ、あなたの道は聖である。われらの神のように大いなる神はだれか。
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
あなたは、くすしきみわざを行われる神である。あなたは、もろもろの民の間に、その大能をあらわし、
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
その腕をもっておのれの民をあがない、ヤコブとヨセフの子らをあがなわれた。 (セラ)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
神よ、大水はあなたを見た。大水はあなたを見ておののき、淵もまた震えた。
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
雲は水を注ぎいだし、空は雷をとどろかし、あなたの矢は四方にきらめいた。
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
あなたの雷のとどろきは、つむじ風の中にあり、あなたのいなずまは世を照し、地は震い動いた。
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
あなたの大路は海の中にあり、あなたの道は大水の中にあり、あなたの足跡はたずねえなかった。
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
あなたは、その民をモーセとアロンの手によって羊の群れのように導かれた。
