Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Per il Capo de’ Musici. Secondo Jeduthun. Salmo di Asaf. La mia voce s’eleva a Dio, e io grido; la mia voce s’eleva a Dio, ed egli mi porge l’orecchio.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Nel giorno della mia distretta, io ho cercato il Signore; la mia mano è stata tesa durante la notte senza stancarsi, l’anima mia ha rifiutato d’esser consolata.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
Io mi ricordo di Dio, e gemo; medito, e il mio spirito è abbattuto. (Sela)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Tu tieni desti gli occhi miei, sono turbato e non posso parlare.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Ripenso ai giorni antichi, agli anni da lungo tempo passati.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Mi ricordo de’ miei canti durante la notte, medito nel mio cuore, e lo spirito mio va investigando:
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Il Signore ripudia egli in perpetuo? E non mostrerà egli più il suo favore?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
E’ la sua benignità venuta meno per sempre? La sua parola ha ella cessato per ogni età?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Iddio ha egli dimenticato d’aver pietà? Ha egli nell’ira chiuse le sue compassioni? (Sela)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
E ho detto: La mia afflizione sta in questo, che la destra dell’Altissimo è mutata.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Io rievocherò la memoria delle opere dell’Eterno; sì, ricorderò le tue maraviglie antiche,
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
mediterò su tutte le opere tue, e ripenserò alle tue gesta.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
O Dio, le tue vie son sante; qual è l’Iddio grande come Dio?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Tu sei l’Iddio che fai maraviglie; tu hai fatto conoscere la tua forza fra i popoli.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Tu hai, col tuo braccio, redento il tuo popolo, i figliuoli di Giacobbe e di Giuseppe. (Sela)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Le acque ti videro, o Dio; le acque ti videro e furono spaventate; anche gli abissi tremarono.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Le nubi versarono diluvi d’acqua; i cieli tuonarono; ed anche i tuoi strali volarono da ogni parte.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
La voce del tuo tuono era nel turbine; i lampi illuminarono il mondo; la terra fu scossa e tremò.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
La tua via fu in mezzo al mare, i tuoi sentieri in mezzo alle grandi acque, e le tue orme non furon riconosciute.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Tu conducesti il tuo popolo come un gregge, per mano di Mosè e d’Aaronne.
