Zsoltárok 77

1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

Al maestro del coro. Su «Iditum». Di Asaf. Salmo. La mia voce sale a Dio e grido aiuto; la mia voce sale a Dio, finché mi ascolti.

2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Nel giorno dell'angoscia io cerco ilSignore, tutta la notte la mia mano è tesa e non si stanca; io rifiuto ogni conforto.

3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

Mi ricordo di Dio e gemo, medito e viene meno il mio spirito.

4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Tu trattieni dal sonno i miei occhi, sono turbato e senza parole.

5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Ripenso ai giorni passati, ricordo gli anni lontani.

6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Un canto nella notte mi ritorna nel cuore: rifletto e il mio spirito si va interrogando.

7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Forse Dio ci respingerà per sempre, non sarà più benevolo con noi?

8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

E' forse cessato per sempre il suo amore, è finita la sua promessa per sempre?

9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

Può Dio aver dimenticato la misericordia, aver chiuso nell'ira il suo cuore?

10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

E ho detto: «Questo è il mio tormento: è mutata la destra dell'Altissimo».

11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Ricordo le gesta del Signore, ricordo le tue meraviglie di un tempo.

12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Mi vado ripetendo le tue opere, considero tutte le tue gesta.

13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

O Dio, santa è la tua via; quale dio è grande come il nostro Dio?

14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Tu sei il Dio che opera meraviglie, manifesti la tua forza fra le genti.

15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

E' il tuo braccio che ha salvato il tuo popolo, i figli di Giacobbe e di Giuseppe.

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

Ti videro le acque, Dio, ti videro e ne furono sconvolte; sussultarono anche gli abissi.

17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Le nubi rovesciarono acqua, scoppiò il tuono nel cielo; le tue saette guizzarono.

18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Il fragore dei tuoi tuoni nel turbine, i tuoi fulmini rischiararono il mondo, la terra tremò e fu scossa.

19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

Sul mare passava la tua via, i tuoi sentieri sulle grandi acque e le tue orme rimasero invisibili.

20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

Guidasti come gregge il tuo popolo per mano di Mosè e di Aronne.