Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
