< Zsoltárok 77 >
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Dem Vorsänger. Nach Jedutun. Ein Psalm Asaphs. Ich rufe zu Gott und will schreien, zu Gott rufe ich, und er wolle auf mich hören!
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Zur Zeit meiner Not suchte ich den Herrn; meine Hand war des Nachts unablässig ausgestreckt, meine Seele wollte sich nicht trösten lassen.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
Dachte ich an Gott, so mußte ich seufzen, sann ich nach, so ward mein Geist bekümmert. (Pause)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Du hieltest meine Augenlider offen; ich warf mich hin und her und konnte nicht reden.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Da gedachte ich der alten Zeit, der vorigen Jahre;
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
ich erinnerte mich wieder an mein Saitenspiel, betete in meinem Herzen, und mein Geist fing an zu forschen:
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Wird denn der Herr auf ewig verstoßen und fortan nicht mehr gnädig sein?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Ist's denn ganz und gar aus mit seiner Gnade, und hat sein Reden für immer aufgehört?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Hat denn Gott vergessen, gnädig zu sein, und im Zorn seine Barmherzigkeit verschlossen? (Pause)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Und ich sprach: Ich will das leiden, die Änderungen, welche die rechte Hand des Höchsten getroffen hat.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Ich will rühmen die Taten des HERRN; denn ich gedenke deiner vorigen Wunder
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
und besinne mich aller deiner Werke und ziehe deine großen Taten in Betracht:
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
O Gott, dein Weg ist heilig! Wer ist ein so großer Gott wie du?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Du bist der Gott, der Wunder tut; du hast deine Macht bewiesen an den Völkern!
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Du hast dein Volk erlöst mit deinem Arm, die Kinder Jakobs und Josephs. (Pause)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Als dich, o Gott, die Wasser sahen, als dich die Wasser sahen, da brausten sie und das Meer ward aufgeregt;
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
die Wolken gossen Wasser, es donnerte in den Lüften, und deine Pfeile fuhren daher;
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
deine Donnerstimme erschallte im Wirbelwind, die Blitze beleuchteten den Erdkreis, daß die Erde in Zittern und Beben geriet;
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
dein Weg war im Meer und deine Bahn in großen Wassern, und deine Fußstapfen waren nicht zu erkennen;
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
du führtest dein Volk wie eine Herde durch Mose und Aaron.