Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Au maître de chant, ... Idithun. Psaume d’Asaph. Ma voix s’élève vers Dieu, et je crie; ma voix s’élève vers Dieu: qu’il m’entende!
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Au jour de ma détresse, je cherche le Seigneur; mes mains sont étendues la nuit sans se lasser; mon âme refuse toute consolation.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
Je me souviens de Dieu, et je gémis; je médite, et mon esprit est abattu. — Séla.
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Tu tiens mes paupières ouvertes; et, dans mon agitation, je ne puis parler.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Alors je pense aux jours anciens, aux années d’autrefois.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Je me rappelle mes cantiques pendant la nuit, je réfléchis au dedans de mon cœur, et mon esprit se demande:
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
« Le Seigneur rejettera-t-il pour toujours, ne sera-t-il plus favorable?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Sa bonté est-elle épuisée pour jamais, en est-ce fait de ses promesses pour les âges futurs?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Dieu a-t-il oublié sa clémence, a-t-il, dans sa colère, retiré sa miséricorde? » — Séla.
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Je dis: « Ce qui fait ma souffrance, c’est que la droite du Très-Haut a changé! »
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Je veux rappeler les œuvres de Yahweh, car je me souviens de tes merveilles d’autrefois,
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Je veux réfléchir sur toutes tes œuvres, et méditer sur tes hauts faits.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
O Dieu, tes voies sont saintes: quel Dieu est grand comme notre Dieu?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Tu es le Dieu qui fait des prodiges; tu as manifesté ta puissance parmi les nations.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Par ton bras, tu as délivré ton peuple, les fils de Jacob et de Joseph. — Séla.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Les eaux t’ont vu, ô Dieu, les eaux t’ont vu, et elles ont tremblé; les abîmes se sont émus.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Les nuées déversèrent leurs eaux, les nues firent entendre leur voix, et tes flèches volèrent de toutes parts.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Ton tonnerre retentit dans le tourbillon; les éclairs illuminèrent le monde; la terre frémit et trembla.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
La mer fut ton chemin, les grandes eaux ton sentier, et l’on ne put reconnaître tes traces.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Tu as conduit ton peuple comme un troupeau, par la main de Moïse et d’Aaron.
