Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
I cry out to God; I cry aloud to him, and he hears me.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Whenever have trouble, I pray to the Lord; all during the night I lift up my hands while I pray, [but] nothing causes me to be comforted.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
When I think about God, I (despair/think that he will never help me); when I meditate about him, I am discouraged.
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
[All during the night] he prevents me from sleeping; I am very worried, with the result that I do not know what to say.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
I think about days that have passed; I remember [what happened in] previous years.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
I spend the whole night thinking [about things]; I meditate, and this is what I ask myself:
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
“Will the Lord always reject us? Will he never again be pleased with us?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Has he stopped faithfully loving us? Will he not do for us what he promised to do?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
God promised to be merciful to us; has he forgotten that? Because he is angry [with us], has he decided to not be kind to us?”
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Then I said, “What causes me to be [very] sad is that [it seems that] God, who is greater than any other god, is no longer powerful.”
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
[But then], Yahweh, I recall/remember your great deeds; I remember the wonderful things that you did in the past.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
I meditate on all that you have done, and I think about your mighty acts.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
God, everything that you do is holy; there is certainly no god [RHQ] who is great like you are!
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
You are God, the one who performs miracles; you showed to people of many people-groups that you are powerful.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
By your power [MTY] you rescued your people [from Egypt]; you saved those who were descendants of Jacob and [his son] Joseph.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
[It was as though] the waters [of the Red Sea] saw you and became very afraid, and even the deepest part of the water shook.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Rain poured down from the clouds [PRS]; it thundered [very loudly] [PRS], and lightning flashed in all directions.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Thunder crashed in the whirlwind, and lightning (lit up/flashed across) the entire sky [HYP]; the earth shook violently [DOU].
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
[Then] you walked through the sea on a path that you made through the deep water, but your footprints could not be seen.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
You led your people like [a shepherd leads his] flock [of sheep], while Moses and Aaron were the leaders [of your people].
