Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
“For the leader of the music of the Jeduthunites. A psalm of Asaph.” I call upon God; I cry aloud for help; I call upon God, that he would hear me!
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
In the day of my trouble I seek the Lord; In the night is my hand stretched forth continually; My soul refuseth to be comforted.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
I remember God, and am disquieted; I think of him, and my spirit is overwhelmed.
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Thou keepest mine eyelids from closing; I am distressed, so that I cannot speak!
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
I think of the days of old, —The years of ancient times.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
I call to remembrance my songs in the night; I meditate in my heart, And my spirit inquireth:
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Will the Lord be angry for ever? Will he be favorable no more?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Is his mercy utterly withdrawn for ever? Doth his promise fail from generation to generation?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Hath God forgotten to be gracious? Hath he in anger shut up his compassion?
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Then I say, “This is mine affliction, A change in the right hand of the Most High.”
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
I remember the deeds of Jehovah; I think of thy wonders of old.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
I meditate on all thy works, And talk of thy doings.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Thy ways, O God! are holy! Who so great a god as our God?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Thou art a God who doest wonders; Thou hast manifested thy power among the nations.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
With thy strong arm thou didst redeem thy people, —The sons of Jacob and Joseph.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
The waters saw thee, O God! The waters saw thee, and feared, And the deep trembled.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
The clouds poured out water, The skies sent forth thunder, And thine arrows flew.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Thy thunder roared in the whirlwind; Thy lightning illumined the world; The earth trembled and shook.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Thy way was through the sea, And thy path through great waters; And thy footsteps could not be found.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Thou didst lead thy people like a flock, By the hands of Moses and Aaron.
