Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
[For the Chief Musician. To Jeduthun. A Psalm by Asaph.] My cry goes to God. Indeed, I cry to God for help, and for him to listen to me.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
In the day of my trouble I sought the LORD. My hand was stretched out in the night, and did not get tired. My soul refused to be comforted.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
I remember God, and I groan. I complain, and my spirit is overwhelmed. (Selah)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
You hold my eyelids open. I am so troubled that I can't speak.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
I have considered the days of old, the years of ancient times.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
I remember my song in the night. I consider in my own heart; my spirit diligently inquires:
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
"Will the LORD reject us forever? Will he be favorable no more?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Has his loving kindness vanished forever? Does his promise fail for generations?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Has God forgotten to be gracious? Has he, in anger, withheld his compassion?" (Selah)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
And I thought, "This is my wounding, that the right hand of the Most High has changed."
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
I will remember the works of the LORD; for I will remember your wonders of old.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
I will also meditate on all your work, and consider your doings.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Your way, God, is in the sanctuary. What god is great like God?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
You are the God who does wonders. You have made your strength known among the peoples.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
You have redeemed your people with your arm, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
The waters saw you, God. The waters saw you, and they writhed. The depths also convulsed.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
The clouds poured out water. The skies resounded with thunder. Your arrows also flashed around.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
The voice of your thunder was in the whirlwind. The lightnings lit up the world. The earth trembled and shook.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Your way was through the sea; your paths through the great waters. Your footsteps were not known.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
You led your people like a flock, by the hand of Moses and Aaron.
