Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
For the end, for Idithun, a Psalm of Asaph. I cried to the Lord with my voice, yes, my voice [was addressed] to God; and he gave heed to me.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
In the day of mine affliction I earnestly sought the Lord; [even] with my hands by night before him, and I was not deceived; my soul refused to be comforted.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
I remembered God, and rejoiced; I poured out my complaint, and my soul fainted. (Pause)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
All mine enemies set a watch [against me]: I was troubled, and spoke not.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
I considered the days of old, and remembered ancient years.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
And I meditated; I communed with my heart by night, and diligently searched my spirit, [saying],
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Will the Lord cast off for ever? and will he be well pleased no more?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Will he cut off his mercy for ever, even for ever and ever?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Will God forget to pity? or will he shut up his compassions in his wrath? (Pause)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
And I said, Now I have begun; this is the change of the right hand of the Most High.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
I remembered the works of the Lord; for I will remember your wonders from the beginning.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
And I will meditate on all your works, and will consider your doings.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
O God, your way is in the sanctuary; who is a great God as our God?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
You are the God that do wonders; you have made known your power among the nations.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
You have with your arm redeemed your people, the sons of Jacob and Joseph. (Pause)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
The waters saw you, O God, the waters saw you, and feared; and the depths were troubled.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
[There was] an abundant sound of waters: the clouds uttered a voice; for your arrows went abroad.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
The voice of your thunder was abroad, and around your lightnings appeared to the world; the earth trembled a quaked.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Your way is in the sea, and your paths in many waters, and your footsteps can’t be known.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
You did guide your people as sheep by the hand of Moses and Aaron.
