Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
For the Leader; for Jeduthun. A Psalm of Asaph. I will lift up my voice unto God, and cry; I will lift up my voice unto God, that He may give ear unto me.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
In the day of my trouble I seek the Lord; with my hand uplifted, mine eye streameth in the night without ceasing; my soul refuseth to be comforted.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
When I think thereon, O God, I must moan; when I muse thereon, my spirit fainteth. (Selah)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Thou holdest fast the lids of mine eyes; I am troubled, and cannot speak.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
I have pondered the days of old, the years of ancient times.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
In the night I will call to remembrance my song; I will commune with mine own heart; and my spirit maketh diligent search:
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
'Will the Lord cast off for ever? and will He be favourable no more?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Is His mercy clean gone for ever? Is His promise come to an end for evermore?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Hath God forgotten to be gracious? Hath He in anger shut up his compassions?' (Selah)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
And I say: 'This is my weakness, that the right hand of the Most High could change.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
I will make mention of the deeds of the LORD; yea, I will remember Thy wonders of old.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
I will meditate also upon all Thy work, and muse on Thy doings.'
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
O God, Thy way is in holiness; who is a great god like unto God?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Thou art the God that doest wonders; Thou hast made known Thy strength among the peoples.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Thou hast with Thine arm redeemed Thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
The waters saw Thee, O God; the waters saw Thee, they were in pain; the depths also trembled.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
The clouds flooded forth waters; the skies sent out a sound; Thine arrows also went abroad.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
The voice of Thy thunder was in the whirlwind; the lightnings lighted up the world; the earth trembled and shook.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Thy way was in the sea, and Thy path in the great waters, and Thy footsteps were not known.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Thou didst lead Thy people like a flock, by the hand of Moses and Aaron.
