Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
For the excellent musician Ieduthun. A Psalme committed to Asaph. My voyce came to God, when I cryed: my voyce came to God, and he heard me.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
In the day of my trouble I sought ye Lord: my sore ranne and ceased not in the night: my soule refused comfort.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
I did thinke vpon God, and was troubled: I praied, and my spirit was full of anguish. (Selah)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Thou keepest mine eyes waking: I was astonied and could not speake.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Then I considered the daies of olde, and the yeeres of ancient time.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
I called to remembrance my song in the night: I communed with mine owne heart, and my spirit searched diligently.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Will the Lord absent him selfe for euer? and will he shewe no more fauour?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Is his mercie cleane gone for euer? doeth his promise faile for euermore?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Hath God forgotten to be mercifull? hath he shut vp his teder mercies in displeasure? (Selah)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
And I sayde, This is my death: yet I remembred the yeeres of the right hand of the most High.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
I remembred the workes of the Lord: certainely I remembred thy wonders of olde.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
I did also meditate all thy woorkes, and did deuise of thine actes, saying,
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Thy way, O God, is in the Sanctuarie: who is so great a God as our God!
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Thou art ye God that doest wonders: thou hast declared thy power among the people.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Thou hast redeemed thy people with thine arme, euen the sonnes of Iaakob and Ioseph. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
The waters sawe thee, O God: the waters sawe thee, and were afraide: yea, the depths trembled.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
The cloudes powred out water: the heauens gaue a sounde: yea, thine arrowes went abroade.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
The voyce of thy thunder was rounde about: the lightnings lightened the worlde: the earth trembled and shooke.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Thy way is in the Sea, and thy paths in the great waters, and thy footesteps are not knowen.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Thou diddest leade thy people like sheepe by the hand of Moses and Aaron.
