Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Unto the end, for Idithun, a psalm of Asaph. I cried to the Lord with my voice; to God with my voice, and he gave ear to me.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
In the day of my trouble I sought God, with my hands lifted up to him in the night, and I was not deceived. My soul refused to be comforted:
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
I remembered God, and was delighted, and was exercised, and my spirit swooned away.
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
My eyes prevented the watches: I was troubled, and I spoke not.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
I thought upon the days of old: and I had in my mind the eternal years.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
And I meditated in the night with my own heart: and I was exercised and I swept my spirit.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Will God then cast off for ever? or will he never be more favourable again?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Or will he cut off his mercy for ever, from generation to generation?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Or will God forget to shew mercy? or will he in his anger shut up his mercies?
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
And I said, Now have I begun: this is the change of the right hand of the most High.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
I remembered the works of the Lord: for I will be mindful of thy wonders from the beginning.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
And I will meditate on all thy works: and will be employed in thy inventions.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Thy way, O God, is in the holy place: who is the great God like our God?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Thou art the God that dost wonders. Thou hast made thy power known among the nations:
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
With thy arm thou hast redeemed thy people the children of Jacob and of Joseph.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
The waters saw thee, O God, the waters saw thee: and they were afraid, and the depths were troubled.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Great was the noise of the waters: the clouds sent out a sound. For thy arrows pass:
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
The voice of thy thunder in a wheel. Thy lightnings enlightened the world: the earth shook and trembled.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Thy way is in the sea, and thy paths in many waters: and thy footsteps shall not be known.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Thou hast conducted thy people like sheep, by the hand of Moses and Aaron.
