Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
To the chief music-maker. After Jeduthun. Of Asaph. A Psalm. I was crying to God with my voice; even to God with my voice, and he gave ear to me.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
In the day of my trouble, my heart was turned to the Lord: my hand was stretched out in the night without resting; my soul would not be comforted.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
I will keep God in memory, with sounds of grief; my thoughts are troubled, and my spirit is overcome. (Selah)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
You keep my eyes from sleep; I am so troubled that no words come.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
My thoughts go back to the days of the past, to the years which are gone.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
The memory of my song comes back to me in the night; my thoughts are moving in my heart; my spirit is searching with care.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Will the Lord put me away for ever? will he be kind no longer?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Is his mercy quite gone for ever? has his word come to nothing?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Has God put away the memory of his pity? are his mercies shut up by his wrath? (Selah)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
And I said, It is a weight on my spirit; but I will keep in mind the years of the right hand of the Most High.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
I will keep in mind the works of Jah: I will keep the memory of your wonders in the past.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
I will give thought to all your work, while my mind goes over your acts of power.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Your way, O God, is holy: what god is so great as our God?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
You are the God who does works of power: you have made your strength clear to the nations.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
With your arm you have made your people free, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
The waters saw you, O God; the waters saw you, they were in fear: even the deep was troubled.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
The clouds sent out water; the skies gave out a sound; truly, your arrows went far and wide.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
The voice of your thunder went rolling on; the world was flaming with the light of the storm; the earth was shaking.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Your way was in the sea, and your road in the great waters; there was no knowledge of your footsteps.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
You were guiding your people like a flock, by the hand of Moses and Aaron.
