Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
I will cry to God with my voice, even to God with my voice, and he will give ear to me.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
In the day of my trouble I sought the Lord. My hand was stretched out in the night, and slacked not. My soul refused to be comforted.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
I remember God, and am disquieted. I complain, and my spirit is overwhelmed. (Selah)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Thou have held my eyelids watching. I am so troubled that I cannot speak.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
I have considered the days of old, the years of ancient times.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
I call to remembrance my song in the night. I commune with my own heart, and my spirit makes diligent search.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Will the Lord cast off forever? And will he be favorable no more?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Has his loving kindness entirely gone forever? Does his promise fail for evermore?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Has God forgotten to be gracious? Has he in anger shut up his tender mercies? (Selah)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
And I said, This is my infirmity, the change of the right hand of the Most High.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
I will make mention of the deeds of Jehovah, for I will remember thy wonders of old.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
I will meditate also upon all thy work, and muse on thy doings.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Thy way, O God, is in the sanctuary. Who is a great god like God?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Thou are the God who does wonders. Thou have made known thy strength among the peoples.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
With thine arm thou have redeemed thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
The waters saw thee, O God, the waters saw thee. They were afraid. The depths also trembled.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
The clouds poured out water. The skies sent out a sound. Thine arrows also went abroad.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
The voice of thy thunder was in the whirlwind. The lightnings lightened the world. The earth trembled and shook.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Thy way was in the sea, and thy paths in the great waters. And thy footsteps were not known.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Thou led thy people like a flock by the hand of Moses and Aaron.
