Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
За първия певец, по Едутуна, Асафов псалом. Викам към Бога с гласа си, Да! към Бога с гласа си; и Той ще ме послуша.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
В деня на неволята си търсих Господа, Нощем прострях ръката си към Него без да престана; Душата ми не искаше да се утеши.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
Спомням си за Бога, и се смущавам; Оплаквам се, и духът ми отпада. (Села)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Удържаш очите ми в не спане; Смущавам се до толкоз щото не мога да продумам.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Размислих за древните дни, За годините на старите времена.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Спомням си за нощното си пеене; Размишлявам в сърцето си, И духът ми загрижено изпитва като казва:
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Господ до века ли ще отхвърля? Не ще ли вече да покаже благоволение?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Престанала ли е милостта Му за винаги? Пропада ли обещанието Му за всякога?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Забрави ли Бог да бъде благодатен? Или в гнева Си е затворил Своите благи милости? (Села)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Тогава рекох: Това е слабост за мене Да мисля, че десницата на Всевишния се изменява.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Ще спомена делата Господни; Защото ще си спомня чудесата извършени от Тебе в древността,
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
И ще размишлявам върху всички що си сторил, И деянията Ти ще преговарям.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Боже, в светост е Твоят път; Кой бог е велик, както истинският Бог?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Ти си Бог, който вършиш чудеса; Явил си между племената силата Си.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Изкупил си с мишцата Си людете Си, Чадата Яковови и Иосифови, (Села)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Видяха Те водите, Боже, видяха Те водите и се уплашиха; Разтрепериха се и бездните.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Облаците изляха поройни води; небесата издадоха глас; Тоже и стрелите Ти прелетяха.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Гласът на гърма Ти бе вихрушката; Светкавиците осветиха вселената; Земята се потресе и се разклати.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
През морето бе Твоят път, И стъпките Ти през големи води, И следите Ти не се познаваха.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Водил си като стадо людете Си С ръката на Моисея и на Аарона.
