Zsoltárok 75
1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
Neghmichilerning béshigha «Halak qilmighaysen» dégen ahangda oqulsun dep tapshurulghan, Asafning küy-naxshisi: — Sanga teshekkür éytimiz, i Xuda, teshekkür éytimiz! Chünki naming bizge yéqindur; Buni, qilghan karametliring ispatlap jakarlaydu.
2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
[Menki Perwerdigar]: — «Men békitken waqitni ixtiyarimgha alghinimda, Adalet bilen soraq qilimen;
3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)
Yer hem yerning üstide turuwatqanlar tewrinip tursimu, Uning tüwrüklirini turghuzghuchi Özümdurmen» — dédi. (Sélah)
4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
Maxtan’ghanlargha: — «Maxtanmanglar», Hem rezillerge «Münggüzüngni kötürme» — dédim;
5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
«Münggüzüngni yuqiri kötürme; Boynungni qattiq qilip ghadiyip sözlime!»
6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;
Chünki kötürülüsh sherqtin yaki gherbtin emes, Yaki jenubtinmu kelmeydu;
7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
Chünki Xuda sotchidur; U birsini kötüridu, birsini chüshüridu.
8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.
Chünki Perwerdigarning qolida bir qedeh turidu; Uningdiki sharab köpüklishiwatidu; U ebjesh sharab bilen toldi; Xuda uningdin tökidu; Derweqe yer yüzidiki barliq reziller uning dughini qoymay ichiwétidu;
9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
Men bolsam, menggüge guwahliq bérimen: — Yaqupning Xudasigha küylerni éytimen.
10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.
«Men rezillerning münggüzlirining hemmisini késip tashlaymen; Biraq heqqaniylarning münggüzliri kötürülidu!».
