Zsoltárok 75
1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
Ki he Takimuʻa, ʻAli-Tasikiti, ko e Saame pe ko e Hiva ʻa ʻAsafi. ʻOku mau ʻatu ʻae fakafetaʻi kiate koe, ʻE ʻOtua, ʻoku mau ʻatu ʻae fakafetaʻi kiate koe: he ʻoku fakahā ʻe hoʻo ngaahi ngāue lahi ʻoku ofi ho huafa.
2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
“ʻO kau ka maʻu ʻae fakataha te u fakamaau māʻoniʻoni.
3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)
Kuo movetevete ʻae fonua mo hono kakai: ʻoku ou poupou hake hono ngaahi pou. (Sila)
4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
Naʻaku pehē ki he kau vale, ʻoua naʻa mou fai fakavalevale: pea ki he kau angakovi, ʻoua te mou hiki hake ʻae nifo.
5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
ʻOua naʻa hiki ki ʻolunga homou nifo: ʻoua te mou lea ʻi he kia kekeva.”
6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;
He ʻoku ʻikai haʻu mei he potu hahake, pe mei he potu lulunga, pe mei he potu tonga ʻae hakeakiʻi.
7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
He ko e fakamaau ʻae ʻOtua: ʻoku ʻohifo ʻe ia ʻae tokotaha, kae fokotuʻu hake ʻae tokotaha.
8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.
He ʻoku ʻi he nima ʻo Sihova ʻae ipu, pea ʻoku kulokula ʻae uaine: kuo pito ia ʻi he meʻa kuo huʻi ki ai; pea ʻoku lilingi ʻe ia mei ai: ka ko hono efe ʻo ia, ʻe tatau ia ʻe he angakovi kotoa pē ʻo māmani, ʻo inu ia.
9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
Ka ko au te u fakahā ʻo taʻengata; te u hiva ʻaki ʻae fakamālō ki he ʻOtua ʻo Sēkope.
10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.
Te u tutuʻu ke motu ʻae ngaahi nifo ʻoe kau angahala; ka ʻe hakeakiʻi ʻae ngaahi nifo ʻoe kau māʻoniʻoni.
