Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

O Diyos, kami ay magbibigay ng pasasalamat sa iyo; nagpapasalamat kami sa iyo dahil ipinakita mo ang iyong presensya; sinasabi ng mga tao ang iyong kahanga-hangang mga gawa.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

Sa takdang panahon, hahatol ako ng patas.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Kahit na ang mundo at lahat ng mga naninirahan ay nanginginig sa takot, papanatagin ko ang mga haligi ng daigdig. (Selah)

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Sinabi ko sa mga arogante, “Huwag kayong maging mayabang,” at sa masasama, “Huwag kayong magtiwala sa tagumpay.

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Huwag magpakasiguro na magtatagumpay kayo; huwag kayong taas-noong magsalita.

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Hindi dumarating ang tagumpay mula sa silangan, mula sa kanluran, o mula sa ilang.

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

Pero ang Diyos ang hukom; binababa niya ang isa at itinataas ang iba.

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

Dahil hawak ni Yahweh ang kopa na may bumubulang alak sa kaniyang kamay, na may halong mga pampalasa, at ibinubuhos ito. Tunay nga, ang lahat ng masasama sa daigdig ay iinumin ito hanggang sa huling patak.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Pero patuloy kong sasabihin kung ano ang iyong nagawa; aawit ako ng papuri sa Diyos ni Jacob.

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

Sinasabi niya, “Aking puputulin ang lahat ng mga sungay ng masasama, pero ang mga sungay ng matutuwid ay itataas.”