Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

En Psalm och visa Assaphs, att han icke förgicks, till att föresjunga. Vi tacke dig, Gud, vi tacke dig, och förkunne din under, att ditt Namn så när är.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

Ty i sinom tid skall jag rätt döma.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Jorden bäfvar, och alle de derpå bo; men jag håller hennes pelare stadiga. (Sela)

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Jag sade till de stortaliga: Berömmer eder icke så; och till de ogudaktiga: Trugens icke uppå välde;

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Trugens icke så fast uppå edart välde; taler icke så halsstyft.

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Det hafver ingen nöd hvarken af östan eller vestan, eller af de berg i öknene.

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

Ty Gud är domare; denna förnedrar han, och den andra upphöjer han.

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

Ty Herren hafver en skål i handene, och med starkt vin fullt inskänkt, och skänker derutaf; men de ogudaktige måste alle dricka, och utsupa dräggena.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Men jag vill förkunna evinnerliga, och lofsjunga Jacobs Gudi;

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

Och vill sönderbryta allt de ogudaktigas våld; att de rättfärdigas välde skall upphöjdt varda.