Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

Načelniku godbe: "Ne pogubi!" psalm Asafu in pesem. Slavimo te, Bog, slavimo; ker blizu je ime tvoje, čuda tvoja oznanjamo.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

Ko bodem sprejel zbor, sodil bodem najbolj pravično.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Zemlje in vseh njenih prebivalcev stebre omajane utrdil bodem jaz.

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Govoreč blaznim: Ne bodite blazni, in krivičnim: Ne dvigujte roga.

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Ne dvigujte roga svojega zoper Najvišjega; ne govorite s trdim vratom.

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Ker od vzhoda ali od zahoda, tudi od puščave ni povišanja.

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

Temuč Bog sodnik: tega poniža, onega poviša.

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

Ker čaša je v roki Gospodovi in vino kalno, polno mešanice, iz katere je izlil; vendar goščo njeno, katero bodo iztisnili, pili bodo vsi krivični na zemlji.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Jaz torej naj oznanjam vekomaj, prepevam Bogu Jakobovemu:

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

In vse rogove bodem polomil krivičnim; zvišajo naj se pravičnemu rogovi.