Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

Til sangmesteren; "Forderv ikke"; en salme av Asaf; en sang. Vi priser dig, Gud, vi priser, og nær er ditt navn; de forteller om dine undergjerninger.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

For så sier Herren: Jeg vil gripe den fastsatte tid, jeg vil dømme med rettferdighet.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Jorden er i opløsning, og alle de som bor på den; jeg har satt dens grunnstøtter efter mål. (Sela)

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Jeg sier til de overmodige: Vær ikke overmodige, og til de ugudelige: Løft ikke horn!

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Løft ikke eders horn i det høie, tal ikke frekt med stiv nakke!

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

For ikke fra øst eller fra vest, ei heller fra fjellenes ørken -

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

nei, Gud er den som dømmer; den ene fornedrer han, og den andre ophøier han.

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

For det er et beger i Herrens hånd med skummende vin; det er fullt av krydret vin, og han skjenker ut av det; sannelig, dets berme skal de drikke, ja utsuge, alle de ugudelige på jorden.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Men jeg vil forkynne det evindelig, jeg vil lovsynge Jakobs Gud.

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

Og alle de ugudeliges horn vil jeg avhugge, den rettferdiges horn skal ophøies.