Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

Ki te tino kaiwhakatangi. Aratakiti. He himene, he waiata na Ahapa. Ka whakawhetai tonu matou ki a koe, e te Atua; ka whakawhetai tonu matou, kei te tata mai hoki tou ingoa: e korerotia ana e te tangata au mahi whakamiharo.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

Ka kitea e ahau te wa e rite ana, ka tika taku whakawa.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Kuteretere noa iho te whenua me ona tangata katoa; naku i whakatu ona pou. (Hera)

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

I mea ahau ki te hunga whakakake, Kati ra te whakakake; ki te hunga hara ano, Kaua e whakaarahia te haona.

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Kaua to koutou haona e whakaarahia ki runga: kati te whakamaro i te kaki ina korero.

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

No te mea kahore he aranga i te rawhiti, kahore i te hauauru, kahore hoki i te tonga.

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

Ko te Atua ia te kaiwhakawa; ko tenei e whakaititia iho ana e ia, ko tera e whakaarahia ake ana.

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

Kei te ringa hoki o Ihowa he kapu, pahuka tonu te waina; ki tonu, whakananu rawa, hei ringihanga mana: ko nga nganga ia, ma te hunga kino katoa o te whenua e tatau, e inu.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Ko ahau ia, ka kauwhau tonu: ka himene ki te Atua o Hakopa.

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

A ka kotia e ahau nga haona katoa o te hunga kino: ka whakaarahia ake ia nga haona o te tangata tika.