Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

in finem ne corrumpas psalmus Asaph cantici confitebimur tibi Deus confitebimur et invocabimus nomen tuum narrabimus mirabilia tua

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

cum accepero tempus ego iustitias iudicabo

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

liquefacta est terra et omnes qui habitant in ea ego confirmavi columnas eius diapsalma

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

dixi iniquis nolite inique facere et delinquentibus nolite exaltare cornu

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

nolite extollere in altum cornu vestrum nolite loqui adversus Deum iniquitatem

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

quia neque ab oriente neque ab occidente neque a desertis montibus

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

quoniam Deus iudex est hunc humiliat et hunc exaltat

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

quia calix in manu Domini vini meri plenus mixto et inclinavit ex hoc in hoc verum fex eius non est exinanita bibent omnes peccatores terrae

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

ego autem adnuntiabo in saeculum cantabo Deo Iacob

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

et omnia cornua peccatorum confringam et exaltabuntur cornua iusti