Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

In finem, Ne corrumpas, Psalmus Cantici Asaph. Confitebimur tibi Deus: confitebimur, et invocabimus nomen tuum. Narrabimus mirabilia tua:

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

cum accepero tempus, ego iustitias iudicabo.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Liquefacta est terra, et omnes qui habitant in ea: ego confirmavi columnas eius.

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Dixi iniquis: Nolite inique agere: et delinquentibus: Nolite exaltare cornu:

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Nolite extollere in altum cornu vestrum: nolite loqui adversus Deum iniquitatem.

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Quia neque ab Oriente, neque ab Occidente, neque a desertis montibus:

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

quoniam Deus iudex est. Hunc humiliat, et hunc exaltat:

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

quia calix in manu Domini vini meri plenus misto. Et inclinavit ex hoc in hoc: verumtamen fæx eius non est exinanita: bibent omnes peccatores terræ.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Ego autem annunciabo in sæculum: cantabo Deo Iacob.

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

Et omnia cornua peccatorum confringam: et exaltabuntur cornua iusti.