Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

In finem, ne corrumpas. Psalmus cantici Asaph. [Confitebimur tibi, Deus, confitebimur, et invocabimus nomen tuum; narrabimus mirabilia tua.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

Cum accepero tempus, ego justitias judicabo.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Liquefacta est terra et omnes qui habitant in ea: ego confirmavi columnas ejus.

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Dixi iniquis: Nolite inique agere: et delinquentibus: Nolite exaltare cornu:

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

nolite extollere in altum cornu vestrum; nolite loqui adversus Deum iniquitatem.

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Quia neque ab oriente, neque ab occidente, neque a desertis montibus:

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

quoniam Deus judex est. Hunc humiliat, et hunc exaltat:

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

quia calix in manu Domini vini meri, plenus misto. Et inclinavit ex hoc in hoc; verumtamen fæx ejus non est exinanita: bibent omnes peccatores terræ.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Ego autem annuntiabo in sæculum; cantabo Deo Jacob:

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

et omnia cornua peccatorum confringam, et exaltabuntur cornua justi.]