Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

[Psalm lal Asaph] Kut sot kulo nu sum, O God, kut sot kulo nu sum! Kut fahkak lupan ku lulap lom Ac srumun orekma sakirik lom.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

God El fahk, “Nga oakiya tari pacl in nununku, Ac nga ac fah nununku ke suwoswos.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Ma moul nukewa finne rarrar, Ac faclu kusrusryak, Nga ac fah oru tuh pwelung lun faclu in okak na.

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Nga fahk nu sin mwet filang elos in tia sifacna yukunulos,

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Ac nu sin mwet koluk elos in tia tungak.”

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Nununku ac fah tia tuku kutulap me, ku roto me, Ac tia tuku epang me, ku eir me;

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

Tuh God pa ac sang nununku. El ac fah kalyei kutu selos, ac aksukosokye kutu.

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

Oasr sie cup inpoun LEUM GOD, Su nwanala ke wain kulana lun kasrkusrak lal. El okoala, ac mwet koluk nukewa elos nim; Elos numla nwe ke na lisr.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Tusruk nga ac fah tiana tui in sramsramkin God lal Jacob, Ac yuk on in kaksak nu sel.

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

El ac fah kunausla ku lun mwet koluk, A ku lun mwet suwoswos fah yokyokelik.