Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

Dem Vorsänger. «Verdirb nicht.» Ein Psalmlied, von Asaph. Wir danken dir, o Gott, wir danken dir, und die mit deinem Namen vertraut sind, erzählen deine Wunder!

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

«Wenn ich finde, daß die Zeit dafür da ist, so werde ich recht richten.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Mag die Erde zittern und alle ihre Bewohner: Ich habe ihre Säulen festgestellt.» (Pause)

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Ich sprach zu den Übermütigen: Seid nicht übermütig! und zu den Gottlosen: Erhebet nicht das Horn!

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Erhebet nicht gar so hoch euer Horn, redet nicht mit frech emporgerecktem Hals!

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Denn weder vom Aufgang noch vom Niedergang, noch von der Wüste her kommt Erhöhung;

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

sondern Gott ist Richter, der den einen erniedrigt, den andern erhöht.

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

Denn der HERR hat einen Becher in der Hand, der ist mit schäumendem Würzwein gefüllt; davon schenkt er ein; sogar die Hefen davon müssen schlürfen und trinken alle Gottlosen auf Erden.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Ich aber will allezeit frei bekennen; dem Gott Jakobs will ich lobsingen;

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

und alle Hörner der Gottlosen will ich abhauen; aber die Hörner des Gerechten sollen erhoben werden!