Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

Dem Musikmeister, nach (der Singweise = Melodie) »Vertilge nicht«; ein Psalm von Asaph, ein Lied. Wir preisen dich, Gott, wir preisen!

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

»Wenn ich die Zeit gekommen erachte, dann halte ich gerechtes Gericht.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Mag wanken die Erde mit allen ihren Bewohnern: ich bin’s, der ihre Säulen festgestellt. (SELA)

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Ich rufe den Stolzen zu: ›Seid nicht stolz!‹ und den Frevlern: ›Hebt den Kopf nicht hoch!

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Hebt euren Kopf nicht gar so hoch, redet nicht vermessen mit gerecktem Hals!‹« –

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Denn nicht vom Aufgang (der Sonne) noch vom Niedergang und nicht von der Wüste her kommt die Erhöhung;

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

nein, Gott ist’s, der da richtet: diesen erniedrigt und jenen erhöht er.

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

Denn ein Becher ist in der Hand des HERRN mit schäumendem Wein, voll von berauschender Mischung; und er schenkt daraus ein: sogar die Hefen davon müssen schlürfen und trinken alle Frevler der Erde.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Ich aber will das ewig verkünden, will lobsingen dem Gotte Jakobs;

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

und alle Hörner der Frevler will ich abhaun, doch die Hörner der Gerechten sollen erhöht sein.