Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

Ein Psalm und Lied Asaphs, daß er nicht umkäme, vorzusingen. Wir danken dir, Gott, wir danken dir und verkündigen deine Wunder, daß dein Name so nahe ist.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

“Denn zu seiner Zeit, so werde ich recht richten.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Das Land zittert und alle, die darin wohnen; aber ich halte seine Säulen fest.” (Sela)

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Ich sprach zu den Ruhmredigen: Rühmet nicht so! und zu den Gottlosen: Pochet nicht auf Gewalt!

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

pochet nicht so hoch auf eure Gewalt, redet nicht halsstarrig,

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

es habe keine Not, weder vom Anfang noch vom Niedergang noch von dem Gebirge in der Wüste.

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

Denn Gott ist Richter, der diesen erniedrigt und jenen erhöht.

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

Denn der HERR hat einen Becher in der Hand und mit starkem Wein voll eingeschenkt und schenkt aus demselben; aber die Gottlosen müssen alle trinken und die Hefen aussaufen.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Ich aber will verkündigen ewiglich und lobsingen dem Gott Jakobs.

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

“Und will alle Gewalt der Gottlosen zerbrechen, daß die Gewalt des Gerechten erhöht werde.”