Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

Dem Musikmeister, “verdirb nicht!” Ein Psalm Asaphs. Ein Lied. Wir danken dir, Gott, wir danken, und die deinen Namen anrufen, verkündigen deine Wunder.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

“Wenn ich die Zeit gekommen finde, so richte ich, wie es recht ist.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

“Wenn die Erde und alle ihre Bewohner vor Furcht vergehn - ich stelle ihre Säulen fest!” (Sela)

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Ich spreche zu den Übermütigen: Seid nicht übermütig! und zu den Gottlosen: Hebt euer Horn nicht hoch!

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Hebt euer Horn nicht hoch empor, redet nicht Freches wider den Fels!

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Denn nicht vom Aufgang und nicht vom Niedergang und nicht aus der Wüste kommt Erhöhung,

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

sondern Gott ist Richter: diesen erniedrigt und jenen erhöht er!

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

Denn Jahwe hat einen Becher in der Hand mit schäumendem Wein und voll von Mischtrank und er schenkt daraus: ja, auch seine Hefen müssen schlürfen und trinken alle Gottlosen auf Erden.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Ich aber will immerdar jubeln, will dem Gott Jakobs lobsingen.

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

Und alle Hörner der Gottlosen will ich abhauen, aber die Hörner der Frommen sollen hoch erhoben sein!