< Zsoltárok 75 >
1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
Auf den Siegesspender, ein Kunstgesang; ein Lied, von Asaph, ein Gesang. Wir danken, Gott; wir danken Dir. Die Deinem Namen nahestehen, künden Deine Wundertaten.
2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
"Wenn ich mir auch schon Zeit vergönne, ich richte dennoch nach dem Rechte.
3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)
Wenn auch die Erde bebt und was drauf wohnt, ich stelle ihre Pfeiler wieder fest.
4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
Ich spreche zu den Rasenden: 'Rast nicht!' und zu den Frevlern:
5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
'Pocht nicht auf eure Stärke!' - Pocht nicht so stark auf eure Stärke, und redet nicht aus frecher Kehle!"
6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;
Denn nicht von Ost und nicht von West, nicht von der Wüste her kommt Widerstand,
7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
wenn Gott sich zum Gericht erhebt und hier erniedrigt, dort erhöht.
8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.
Der Herr hat einen Becher in der Hand, voll stark gewürzten Weines. Er schenkt ihn aus; der Erde Frevler alle müssen trinken und die Hefe selbst noch schlürfen.
9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
Ich aber juble immerdarund preise Jakobs Gott.
10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.
Der Frevler Macht zerbreche ich vollständig, auf daß der Frommen Macht sich hebe.