Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

Veisuunjohtajalle; veisataan kuin: "Älä turmele"; virsi; Aasafin laulu. Me kiitämme sinua, Jumala, me kiitämme sinua; lähellä on sinun nimesi, sinun ihmeitäsi kerrotaan.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

"Vaikka minä valitsenkin ajan, minä tuomitsen oikein.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

Vaikka maa kaikkine asukkaineen menehtyy pelkoon, pidän minä pystyssä sen patsaat." (Sela)

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

"Ylvästelijöille minä sanon: älkää ylvästelkö, ja jumalattomille: älkää sarvea nostako.

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Älkää nostako sarveanne korkealle, älkää puhuko niskoitellen, julkeasti."

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Ei tule apua idästä, ei lännestä, ei vuorisesta erämaasta,

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

vaan Jumala on se, joka tuomitsee: yhden hän alentaa, toisen ylentää.

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

Sillä Herran kädessä on malja, joka vaahtoaa täynnänsä höystettyä viiniä, ja siitä hän kaataa; kaikkien maan jumalattomien täytyy se juoda, särpiä pohjasakkaa myöten.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Mutta minä julistan iäti, veisaan kiitosta Jaakobin Jumalalle.

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

Ja kaikki jumalattomien sarvet minä katkaisen; korkealle kohoavat vanhurskaan sarvet.