Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.