Zsoltárok 75

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

(Til Sangmesteren. Al-tasjhet. En Salme af Asaf. En sang.) Vi takker dig, Gud, vi takker dig; de, der påkalder dit Navn, fortæller dine Undere.

2 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

"Selv om jeg udsætter Sagen, dømmer jeg dog med Retfærd;

3 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

vakler end Jorden og alle, som bor derpå, har jeg dog grundfæstet dens Støtter." (Sela)

4 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Til Dårerne siger jeg: "Vær ej Dårer!" og til de gudløse: "Løft ej Hornet,

5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

løft ikke eders Horn mod Himlen, tal ikke med knejsende Nakke!"

6 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Thi hverken fra Øst eller Vest kommer Hjælp, ej heller fra Ørk eller Bjerge.

7 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

Nej, den, som dømmer, er Gud, han nedbøjer en, ophøjer en anden.

8 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

Thi i HERRENs Hånd er et Bæger med skummende, krydet Vin. han skænker i for een efter een, selv Bærmen drikker de ud; alle Jordens gudløse drikker.

9 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

Men jeg skal juble evindelig, lovsynge Jakobs Gud;

10 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

alle de gudløses Horn stødes af, de retfærdiges Horn skal knejse!